„szeresd jobban, beszélgess vele, törődj vele többet, segítsd, egyengesd az útját, stb”
Ezt szokták mondogatni, ha a „problémás vagy drogos gyerek” mint téma egyáltalán előkerül.
Ez igaz, csak másképp. Hogyan is?
Szeresd jobban!
Ne úgy, ahogy Neked jó, hanem úgy, ahogy Neki! Ne úgy, ahogy egy debil, értelmi fogyatékos, cselekvésképtelen gyereket szokás, hanem úgy, ahogy egy felnőtt ember elvárhatja egy másik felnőtt embertől.
Mert ez a szeretet magában hordozza a másik ember tiszteletét és a saját magam tiszteletét is. Benne vannak az elvárások a másik ember és magam felé is.
Ez a szeretet nem pénzt, időt és egészséget áldoz a másikra, hanem emberséget ad és példát mutat.
Ez a szeretet képes dönteni, tud nemet is mondani, és nem hiszi magát mindenhatónak.
Ez a szeretet épít, és a másikat is építkezésre készteti.
Ez a szeretet sokkal nehezebb.
Jobban szeresd!
Beszélgess vele!Ne azzal beszélgess, aki éppen drog hatása alatt van, vagy az elvonástól képtelen a normális agyműködésre!
Az nem Ő! Akivel Te megpróbálsz szót érteni, már képtelen a beszélgetésre. Amit Te beszélgetésnek hiszel, nem más, mint egy játszma része, aminek célja, hogy mindketten megpróbáljátok a másikat eltéríteni a szándékától, jobb belátásra bírni, és olyan cselekedetekre ösztönözni, ami a saját (és persze véleményetek szerint az Ő) érdekeit szolgálja. Te arra akarod rávenni, hogy leálljon, ő arra akar rávenni, hogy törődj bele a szerhasználatába. Te tudod, hogy jobb lesz neki, ha tiszta lesz, Ő tudja, hogy jobb lesz Neked, ha abbahagyod a küzdelmet és a szenvedést. Ilyen alapon nem lehet beszélgetni.
Akkor beszélgess, amikor érzed, hogy tényleg VELE teheted, és nem a droggal vagy az elvonással!
Addig pedig ne beszélgess, hanem cselekedj! Hogy minél előbb elérkezzen ez az állapot!
Vele beszélgess!
Törődj vele többet!
Így igaz.
Ne a testi szükségleteivel, vacsorájával, ruhájával, pénzével és drogjával, hanem VELE!
Ne a fenekét törölgesd, ma már nem erre van szüksége!
Az emberrel törődj, aki fel akar nőni, akinek saját érzései, gondolatai és céljai vannak.
Ne azzal törődj, mit eszik, hanem azzal, hogy képes legyen megszerezni magának az ennivalót.
Ne azzal törődj, kivel barátkozik, hanem azzal, hogy képes legyen baráti kapcsolatok kialakítására.
Ne azzal törődj, hol tanul, mit dolgozik, kivel él, hanem azzal, hogy mindezeket el tudja dönteni!
Vele törődj többet!
Segítsd, egyengesd az útját!
Az Övét.
Nem a Tiedet, és nem azt, amit Te elképzeltél neki.
A sajátját.
Segítsd és egyengesd. Ne taposd ki, ne járd végig helyette, ne fogd a kezét állandóan, hogy el ne essen.
Engedd, hogy megtalálja, és ne vedd el tőle a botlásokból fakadó tapasztalatokat, vagy a hibák kijavítása okozta örömöt.
Ne sajátítsd ki az Ő útját, hanem találd meg Te is a magadét.
Ne úthenger légy, aki leaszfaltozza előtte a kátyúkat, hanem egy apró jelzőtábla, aki hang nélkül, csak a létezésével mutatja a helyes irányt.
Az Ő útját segítsd és egyengesd!
Az ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak igazuk van!
Csak nem úgy, ahogy most gondolják.