A kötődéselmélet megfogalmazása egy angol pszichiáter nevéhez fűződik, aki rámutatott arra, hogy a gyermek és anyja (gondozója) közötti kötődési kapcsolat döntő szerepet játszik a gyermekek érzelmi és társas fejlődésében. A kötődési vizsgálatok, kutatások megerősítették, hogy a gyermeki évek a személyiség fejlődése szempontjából döntőek. Az egyén viselkedése nagymértékben függ attól, hogy melyik kötődési típushoz tartozik, milyen volt a kora gyermekkori kapcsolata édesanyjával, vagy gondozójával. A gyermeki korban kirajzolódó kötődési típusok nagy valószínűséggel felnőtt korban is megmaradnak. A kisgyermekkorban kialakult kötődési kapcsolatok befolyásolják, hogy az egyén felnőttkorban hogyan viszonyul kapcsolataihoz, a felnőtt, mint szülő kötődési típusa pedig nagy valószínűséggel előrevetíti gyermekének kötődési típusát. Ily módon a kötődési mintázatok generációról generációra adódnak át. Természetesen ez a folyamat is megszakítható. Bizonyos események, körülmények (pl. környezeti hatások, segítségkérés, csoport, terápia,stb.) hatására.
Felnőttkorban négy kötődési stílus különböztethető meg: biztonságos, szorongó-aggodalmaskodó, elutasító-elkerülő és bizalmatlan–elkerülő, amelyek egyértelműen a gyermekkori kötődési stílusokhoz köthetők.
BIZTONSÁGOS
A biztonságosan kötődő emberek általában egyetértenek a következő állítással: „Viszonylag könnyen tudok közel kerülni másokhoz érzelmileg. Nem okoz gondot másokban megbíznom és az sem okoz gondot, ha mások támaszkodnak rám. Nem aggaszt az egyedüllét vagy, hogy mások nem fogadnak el.” Az ilyen típusú kötődés általában a múltban kialakított kapcsolatokban tapasztalt bensőséges és válaszkész viszonynak köszönhető. A biztonságosan kötődő emberek általában pozitívan látják önmagukat és partnereiket. Ugyancsak pozitívan ítélik meg kapcsolataikat is. Gyakran nagyobb elégedettségről és harmóniáról számolnak be a kapcsolataikat illetően, mint más kötődési stílussal rendelkező emberek. A biztonságosan kötődő embereknek sem az intimitás, sem pedig a függetlenség nem okoz gondot. Sokan az intimitás és a függetlenség közötti egyensúlyt keresik párkapcsolataikban. A biztonságos kötődést és az adaptív működést a gondozó segíti elő, aki érzelmileg elérhető és megfelelő válaszkészséggel reagál gyermeke kötődési viselkedésére, valamint képes mind pozitív, mind negatív érzelmeit szabályozni.[9]
BIZONYTALAN
SZORONGÓ-AGGODALMASKODÓ
A szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílussal rendelkező emberek általában egyetértenek a következő állítással: „Teljes érzelmi intimitást akarok kialakítani másokkal, de gyakran tapasztalom azt, hogy mások vonakodnak olyan közel kerülni hozzám, mint amennyire én szeretnék közel kerülni hozzájuk.” és „Nem érzem jól magam szoros kapcsolat nélkül, de néha aggódom, hogy mások nem látnak engem olyan értékesnek, mint amennyire én értékesnek látom őket.” Azok, akik ezzel a kötődési stílussal rendelkeznek, magas szintű intimitást, elfogadást és válaszkészséget várnak el partnerüktől. Néha olyan nagyra értékelik az intimitást, hogy teljes mértékben parrtnerüktől kezdenek függni. A biztonságosan kötődő emberekhez képest azok, akik szorongóak vagy aggodalmaskodóak kötődési stílusukban, kevésbé pozitívan látják önmagukat. Gyakran kérdőjelezik meg saját értéküket partnerként és magukat hibáztatják a partnerükből hiányzó válaszkészség miatt. A szorongó vagy aggodalmaskodó kötődési stílussal rendelkező emberek magas szintű érzelmi expresszivitást, aggódást és impulzivitást, lobbanékonyságot mutatnak kapcsolataikban.
AZ ELUTASÍTÓ-ELKERÜLŐ
Az elutasító-elkerülő kötődési stílussal rendelkező emberek általában egyetértenek a következő állítással: „Jól érzem magam szoros érzelmi kapcsolatok nélkül. Fontos számomra a függetlenség és az önállóság. Nem szívesen függök másoktól és nem szeretem, ha mások függnek tőlem.” Azok, akik ezzel a kötődési stílussal rendelkeznek, magas szintű függetlenséget igényelnek. A függetlenség iránti vágy gyakran a kötődés teljes elkerülésére tett kísérlet. Önállónak és a szoros kötődéssel kapcsolatos érzelmekkel szemben sebezhetetlennek látják magukat. Gyakran tagadják, hogy szoros kapcsolatokra lenne szükségük. Vannak, akik a szoros kapcsolatokat feleslegesnek látják. Nem meglepő módon, kevesebb intimitásra vágynak partnerükkel, akiket gyakran kevésbé pozitívan látnak, mint magukat. A kutatók gyakran említést tesznek az ilyen kötődési stílussal rendelkezők védekező jellemvonásairól. Az elutasító-elkerülő kötődési stílussal rendelkezők hajlamosak elnyomni érzéseiket és a visszautasításra a visszautasító személy elutasításával reagálnak. (pl.: a partner elutasításával)
BIZALMATLAN-ELKERÜLŐ
„Általában kényelmetlen számomra másokhoz közel kerülni. Szeretnék érzelmileg szoros kapcsolatokat, de nehezen tudok teljesen megbízni másokban vagy másokra támaszkodni. Néha aggódom, hogy megbántanak, ha túl közel engedek másokat.” A bizalmatlan-elkerülő kötődési stílussal rendelkezők vegyes érzelmekkel viseltetnek a szoros kapcsolatok iránt. Egyrészről vágynak az érzelmileg szoros kapcsolatokra. Másrészről nehezen viselik az érzelmi közelséget. Ezek a vegyes érzelmek gyakran társulnak az önmagukról és partnerükről nem tudatosan kialakított negatív képpel. Gyakran látják magukat érdemtelennek partnerük válaszkészségére és bizalmatlanok partnerük szándékait illetően. Az elutasító-elkerülő kötődési stílushoz hasonlóan, a bizalmatlan-elkerülő kötődési stílussal rendelkezők kevesebb intimitást igényelnek partnerüktől és gyakran nyomják el és tagadják le érzéseiket. Ezzel szemben sokkal kevésbé képesek kifejezni érzéseiket.
Az absztinencia ajándékainak megtapasztalása szintén alakítja a függő valóságérzékelését. Amikor az absztinencia gyümölcsei elkezdik felülírni a tudatmódosító kémiai szerek „gyümölcseit”, megváltozhat a függő azzal kapcsolatos felfogása, mi jelenti a nagyobb és mi a kisebb fájdalmat. Ha találkozik józanul élő emberekkel és azt látja, hogy ők boldogok és eredményesek, az absztinencia ajándékai nyilvánvalókká válnak a számára. Ajándékként éli meg azt, ha józansága pozitív megerősítést kap a családjától, a barátaitól és a munkatársaitól; ha visszanyeri önbecsülését; vagy ha megtarthatja az állását.
Az absztinencia megvalósíthatóvá válik, ha a mélypont-tapasztalatokat és az absztinencia előnyeinek a reális esélyeit megfelelően kombináljuk.
In: Abraham J. Twerski, M.D. A FÜGGŐ GONDOLKODÁS: az önbecsapás megértése