Mindenki lehet függő. Nemétől, fajától, társadalmi-gazdasági helyzetétől vagy iskolázottságától függetlenül mindenki egyformán ki van téve a függőségek hatásának. A függőségek tehát nem tesznek különbséget ember és ember között, progresszív és végzetes betegségről van szó. A betegség előrehaladtával a függőségben szenvedő hatalmaskodó, őszintétlen, énközpontú, perfekcionista, követelőző, zavart, magányos és alapvetően nem működő lesz.
A függőségi kapcsolatok kialakítása során az illető:
– Képes azonnali meghittséget teremteni
– Képes arra, hogy meghallgassa a másikat akkor is, ha a másik mondandója nem érinti, vagy nem érdekli
– Képes arra, hogy saját szükségleteit figyelmen kívül hagyja a kapcsolat érdekében
– Tudja, hogyan kell „gondját viselni” a másiknak, és gyorsan be is rendezkedik a másik személyt ellátó életformára
– Képes arra, hogy felismerje a „ Nagy Őt”, a „sorsszerű találkozást”
– Képes arra, hogy azonnal megossza titkait és élete történetét a másikkal
– Saját, kialakított életéből szívesen kimenekül, és ehhez előszeretettel felhasználja a másikat
– Nem hajlandó észrevenni a másik személyiségében a számára taszító, bizalmatlanságot keltő vonásokat, nem néz szembe azzal, hogy hogy kettejüknek esetleg más értékrendszerük, reményeik és félelmeik vannak, a másikat csakis saját illúzióin keresztül látja
– Ha a kapcsolat bajba jut, önmagát kárhoztatja mindenért
– Minden józan határon túlmegy azért, hogy „bennmaradjon” a kapcsolatban
– Képes arra, hogy a kapcsolat érdekében elfojtsa saját érzéseit és valóságérzékelését
– Képes arra, hogy „átvegye” a másik érzéseit, „ráérezzen” társára
– Képes arra, hogy elveszítse személyiséghatárait a kapcsolatban
– Képes arra, hogy végeláthatatlanul szenvedjen a kapcsolat érdekében
Az álkapcsolatokban élő függő azt a helyzetet használja a menekülésre, ami általában éppen a meghittséget szolgálná. Ahhoz, hogy egy másik emberrel meghitt viszonyt tudjunk kialakítani, mindenekelőtt önmagunkkal kell létrehoznunk a meghittséget. Hiszen minden függőség mélyén az rejlik, hogy az ember menekül a saját magával létrehozandó intimitás elől.
In: Anne Wilson Schaef: Menekülés a meghittség elől- Hogyan függünk álkapcsolatoktól?